Kósa Márta : Utóirat Anyámnak

Születésnapodra megírtam hozzád
els? versemet Itt ég a t?z, s a gyertya
lángja meg-megremeg.
Engedd, hogy halálodban végre
csendesen szeresselek….

Hát mégis csak
h?tlen vagy
hozzám 


kalács szagú leheleted
hová t?nt

görcsös
göcsörtös ujjaid között
ahogy kibújt

kibuggyant

az élet

étel
illat
íz
zamat

hiába hajtottam
igazamat

egyszer csak
elt?ntél
kihunyt bel?led
az élet

lélek
szó
szín
vers
és
zene

életed dicsérete
bennem kavarog

kivel pörlekedjek
ki hallja meg
hogy fáj

hogy szétmar
a bánat

ott volt-e
elfáradt szívedben
a végs? irgalom
s a kései
bocsánat (?!)

 

Legutóbbi módosítás: 2010.12.13. @ 17:54 :: Kósa Márta
Szerző Kósa Márta 33 Írás
http://partfal.blogspot.com/ Szabad szemmel akarom látni e világot, szemembe néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot, nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!