Mindennapok..
Ahogy a vágy adta hírét:
létezel
betűink egymásba kapaszkodva
írtak jelent,
s párhuzamos egyenesként
( mely törvény kőbe vésetett )
– végtelenben rejlő találkozást.
Mindennapok..
A csend, akár „mostszabadult”:
zajong,
rendezetlen kötelékben
állnak sorok,
metszéspont vetületén árny
( mely jövőt fogant ugyan )
– de gyertyát fúj egy másik asztalon
Mindennapok..
A tánc lelassult végleg:
elfogyott,
mértana múlt, ajtórésen át
szivárgó fénynyaláb
( odabenn lassú máglya ég )
– hol tenyered jelentett bölcsőt,
latornak izzó kopjafát…
Legutóbbi módosítás: 2010.12.15. @ 22:40 :: Kovács György