Ha harmat üli meg a szempilláidat,
ne szégyenkezz miatta, az egy vádirat.
Ha döbbent fájdalom némítja ajkad,
a szemed mondja el majd a vádakat.
Nem rajtad múlt, te mindent adtál.
Nem rajta múlt, hogy semmit se kaptál.
Oly álmokat sz?ttél könnyelm? lényébe,
mely ott nem volt, kipergett bel?le.
? csak játszott egy színes játékot,
percnyi varázslat, neki csak ennyi volt.
S szaladt is tovább, s kacagva nézte,
hogy lázasan vágytál az ölelésre.
Nem szól a harsona, nincs világ vége,
háborgó lelkedet nyugtasd meg végre.
Tanulj hát bel?le, nincs már mit tenni,
elmúlt egy szerelem, hidd el, csak ennyi.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:50 :: Kováts Péter