M.Simon Katalin : Robogás

 

 

Árnyak, fények…  

Út szélén a fák  

Állnak s nézik,  

Mint robog vonatunk  

Mából a holnap felé.

 

Ritmusa ringat,  

Néha ráz,  

Ismeretlen tájban,  

Zord állomás,  

Egy perc megálló,  

S indulunk tovább,  

Utánunk valaki  

Unottan integet.

 

Kezemben könyv,  

Hű útitárs,  

Menny és pokol közt  

Nem is lehetne más…  

Az ég tiszta kék,  

A fenyők pásztorok,  

Vonatunk szüntelen  

Szakadék szélén  

Robog

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2010.12.29. @ 09:57 :: M.Simon Katalin
Szerző M.Simon Katalin 248 Írás
Alázattal adózom a z írás hatalmának. Számomra az írás nem csak önkifejezés, hanem maga az élet. Szeretem a ritmust, a dallamot, szeretem az életet. M. Simon Katalin