Marthi Anna : ÉrintésEK

2010.12.07. Marthi Anna Vers 14
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

 

Minden csók parlagon hever:

amit a tájnak adnék, aztán

rárajzolnék a párás éjszakára,

amit nyelvem hegye megírt már,

most botorkálok, nyelvet se tudva,

magamat magamban újra lelném,

hátha akad egy ott, ki szép!

Pusziló(d)zó hó után,

fenyves átlátszó erejét kérem,

megírt szavakból új érzés ez,

hadd cselekedjem kedvem szerint!

Menjek, télben is, ha fázna a lábam,

ma is, ha nincs is láb, ami vinne,

eszem kotornám hamu helyett össze,

és megfogni saját kezem, gyerünk,

lássunk világot, mert van magány ott is,

jobb mint a kín, élettelen testruhában.

Legutóbbi módosítás: 2010.12.07. @ 14:19 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak