Marthi Anna : Simogatás

Ön azonos? illetve Misimás!

A villamos mellett a védőkorlát! Álmomban kettő futott egymás mellett; közte csak egy ember férhetett el,

és néha keresztbe is tettek egyet. Átbújtam, ahogy mentem, és lendültem is, felváltva e kettőt spontán, mire észrevettem, mögöttem álltál, s mondtad: – olyan természetesen csináltad!

De arcodon sokkal több is ragyogott… mintha először látnál, de erre már ezer éve várnál, közben persze ez így is volt.

 

Misi ma örülne, ha látna. Annak sok éve már, tőle kaptam e nevet, s a villamos is szép emlék maradt… ülünk

egymással szemben, kalauz érkezik – a jegy sehol -, ránk néz és tudja, ez itt valami tán a jegyváltás fölött, nézi az arcunk, érzi, mi rajta éteren túli… köszön és elmegy… kedvesen, tisztelettel… hisz másik bolygóra jutott; hallgatom a zenét, már egyedül, villamoson ismét: a Misimát!

Legutóbbi módosítás: 2010.12.17. @ 10:00 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak