Marthi Anna : Visnu

 

jaj mindenkit unok már

mi lehet a bajom

semmi új csak a tegnapi

mondatomat írják le

de azt is unom

hiába írnék ma látszólag újat

holnapra már elavul bennem

kényszerből se új az új már

és a régi sem a régi hiába

nem olyan már másabb talán új

olyanabb egészen újnak mondható

de unom már régen is és most

hisz mi nem régi benne túl új

mi meg újabb lehetne az maradt

és időzavaromban hallom

minden régi mondatom és a jövőt

nahát tehát nem egyéb-e most

jobb ha annak adom át e tudást

Legutóbbi módosítás: 2010.12.27. @ 12:21 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak