Mórotz Krisztina : Akvamarin

éjfélkor kereslek

mikor a hold sétálni jár 

s a tintasötét sziklás part meredélyén

szavakat szaggat a gyönyörűség

a hullámok halk éneke ölébe kap

játékosan mesél elringat

majd szeszélyesen ellök   

akvamarinjától

 

ujjongó öröm és  bágyadt szomorúság

kavarog bennem

ha szemeidből a fény kiszakad

nem bírom tovább

szeretlek zöld teát iszom

mahagóni farönkön

és a sötétbe suttogok mosolyogva

 

neveddel játszom kérész dallamot

elnémít a mezítlábas éjszaka

az utazás az álmok gyönyöre  

a soha hozzád nem tartozás szenvedélye

s a csillagok sűrűje mely

mint mandulafa virága

ellepi a titokzatos eget

 

mesélj vagy tűnj már el

mert a hulló kövek is szenvednek

és az éj elsiklik mellettem

a sötétség-szalag letekeredik

talán ott a másik parton messze

Afrika tövises karjaiban —

ahol felparázslik a látóhatár széle

halk és félelmetes

– menj üvöltöm

és mikor kibogozom

magam a béklyó holnapokból

neveddel

 

mint szellővel játszom

_________________________________

 

Legutóbbi módosítás: 2010.12.08. @ 17:00 :: Mórotz Krisztina
Szerző Mórotz Krisztina 8 Írás
Nem kell mindig elszakadni a valóságtól, hogy az álmainkat írjuk meg! Az élet egy nagy álom. Én azt teszem ebben az álomban ami épp jólesik.