Jéglakat kattan a didergő tájon,
fagyot lehel a hajnalpír mosolya,
csillagfény siklik havas lankákon,
jégvirág bimbózik, életre kel.
Itt van ablakomban,
meglesi álmom,
szirmai őrzik minden titkomat,
tudom, hogy bízhatok,
bíznom kell benne,
mert, amit látott
már az enyém marad…
Jeges csókot fagyaszt,
ráncos homlokomra,
a dértől vacogó decemberi éjjel,
de érzem, hogy tavasz lesz,
tavasz lesz egyszer,
mert ez a szerelem,
nem múlhat így el…