Paszternák Éva : Én itt…Te ott

 

 

Álmok, mesék vissza-visszajárnak
abból a zsenge-édes korból,
mikor a t?zhely láza tombol…
Hamvas-vágy remény-pírt
arcunkra dorombol.
Akkor még meleg volt a reggel,
most ?szbe fordult fejjel
éjszakám harangja
messze-messze kondul;
Mezsgyéket szakítva áhítatot koldul.

Édes-keser?…víg-bolond élet
csoda, hogy vagy…csoda, hogy élek.

Szavaink voltak lábtörl? sz?nyegek,
szemünkb?l menekült a fény is,
hitünkre szürke köd derengett.
Árnyékos szép ígéretek
felett…alatt…
rohant vonatunk ezalatt.
Búsongó sápadt ráncaink között,
keringtek sós-íz? fényes cseppek
csúfolta ?ket dédelgetett,
rátarti bántó dac-közöny.

Mi!
Önz? ifjú pazarlók
b? kézzel szórtuk magunkat szerte,
vállalt sors-falat húztunk,
egykori édes emlékekre.

Vonatunk fékez.
Sír a vágány…
beteljesül majd életünk
álmunk ott ragad szemünk fátylán.
Könny? föld alatt rög leszünk.

Én, itt a sárga víg-homokban,
Te, ott a barna h?s-agyagban,
 – nem múlunk el…csak elmegyünk…

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2010.12.29. @ 12:35 :: Paszternák Éva
Szerző Paszternák Éva 13 Írás
Paszternák Éva vagyok. Köszönöm, hogy megtisztelsz, hogy olvasol. Régebben a szaffy, és moonlight nevekkel lehetett írásaimat olvasni. Mára úgy érzem, szívesebben használom saját nevemet, ezt látom azoktól az alkotó társaimtól is akiket nagyra becsülök. Többnyire versekben fejezem ki magam, érdeklődésem is feléjük vonzódik, de ez nem zárja ki a próza olvasását és írását sem. Szeretettel: Éva