Engedjétek hozzám a boldogokat,
Kiknek szüksége nincsen már semmire,
Ne a kódorgókat, akik csapongnak,
Libbennek erre-arra akár a szél,
De ne is azokat, akiket mágnes vonz,
Északi delej gyönge hajójukat,
Hogy remeg belé a vasszeg is, gyerünk!,
Hanem a boldogokat engedjétek,
Akiknek célja saját kiköt?jük,
Akik velem már nem tör?dnek,
De nem is önmaguk nárciszai,
Akik reggel ébrednek, este alszanak,
És éberen vannak már maguk is,
És sose csalják meg útjukat mással,
És északra se fantáziálnak, nem, sosem.
Legutóbbi módosítás: 2010.12.22. @ 10:02 :: Petz György