Nem tudást akarok, csupán fölhozni
magamból a nagy ellentmondást,
ami nélkül élnem nem lehet tovább,
ami nélkül minden tudásom – semmittudás.
Hogyan fogom kezembe, szakítok-e virágot,
gyermekem látomásait többé – elhiszem-e,
fölfogom, hogy társam magánya – magányom társa-e –
és így tovább – megtermelem-é a világegyetemet.
Aztán jó kertész módjára – megsiratom a férgeket.
Ó, Arany János, ezt Neked szántam, miként
szántam magam is, amikor eszembe jutott a Kertben.
Legutóbbi módosítás: 2019.07.16. @ 12:01 :: Adminguru