Igen, veled kéne kezdenem,
jót mondani rólad, meg amit teszel,
milyen jó, hogy azt, és éppen úgy;
pedig egyáltalán nem az, nehéz is
mondanom, elvégre hazudok –
többet, jobbat tudnék nélküled, és
mégis kéne dicsérjelek, mikor én
semmi jót nem látok abban, mit teszel,
s ahogy teszed, abban végképp, jaj,
mi lesz így, félek t?led, ellenemre vagy,
vagy te egyáltalán, vagy annyira, hogy
ne legyek; harapjam magamat, csonkká
legyek, mert eddig azt nem tudtam, milyen az,
ha ki majdnem én – és így cselekszik.
Dicsérjelek? – mondd, mit tegyek?
Legutóbbi módosítás: 2010.12.26. @ 21:52 :: Petz György