(Az előző utolsó mondat módosítva!) *
Kisszabó kidobta a csikket a kocsiablakon, feltekerte azt, visszahúzta az ülést, indított.
Megmosdatta, megetette. Lefektette. Csendben felöltözött, kutyának intett, hogy maradjon, behúzta az ajtót, liftet sem hívott, lesétált.
– Gyere, hagy simogassalak meg, te vagy az én egyetlen örömöm már ebben a gonosz világban. Boldog vagyok, hogy jössz hozzám, hogy csak egy szavamba kerül és megérted, mennyire szükségem van rád. Rettegek tőle, hogy téged is elveszítelek, mint ahogy az öreg is hajlik elcsámborogni a világban, ezért is kérek tőled segítséget, de én féltelek téged is, mert egyedül vagy te is, rajtam kívül senkid, és bizony a tefélédet nem szívlelik sehol a világban. Hoznál egy korty vizet? Inkább teát, az is ott van, meg egy kis csokoládét is! Köszönöm, engedd, hogy megcsókoljam a kezedet. Kussolj, te vén dög, ne morogj. Gyere, ülj le ide mellém, emelj meg egy kicsit, tedd a csokit a számba. Jól élsz ott? Semmire sincs szükséged? Ott a székemben, a háti párna alatt találsz pénzt, azt neked tettem félre. Most a teából adj. Figyelj erre az emberre, megint elcsászkál. Süllyed az erkölcstelenségbe, közben megfeledkezik a kötelességéről, rólam! Nem akarom, hogy bűnbe essen, hiszen itt vagyok én, gondoskodnia kell rólam. Figyelj rá, kérlek és tartsd őt vissza a bűntől. Óvatosan térítsd vissza hozzám. De csak óvatosan, nem kellene olyan szigorúnak lenned.
Átment a hídon, a csatornán. Amott lentebb van egy cső, a fiatalok ott szoktak üldögélni, egyensúlyozva átsétálni, a sietősök is ott mennek át, aki tart a víztől, az négykézláb, aki nem fél a csúszástól, az óvatosan átlépked, de inkább iskolások ülnek, mászkálnak ott, időnként isznak is valamit, amit nem kellene a szülőknek látni, más felnőttnek pedig úgyis odaszólnak, hogy mi közöd, mint ahogy az öregnek is odaszóltak már többször, és azt is mondták, hogy inkább a kutyádat kösd meg, de akkor is inkább mosolygott, a fejét csóválta, nekik sosem lehetett gyerekük, így inkább elnézőbb volt, mi a francnak kötözködjön más kölkével, nem is tudja igazából, hogy mit kellene nekik mondani, csak zavarná őket, esetleg olyan válaszba szaladna bele, amiből nehezen jönne ki, ezért csak mosolyog olyankor, tereli a kutyát másfelé, el a gyerekektől, mosolyog, azt szeretné, ha a kutya is mosolyogna, nekik sosem lehetett gyerekük, legalábbis úgy tudta, sétálnak olyankor a kutyával másfelé, rángatja a pórázt, pedig ott a kamaszok isznak is, meg látja, hogy cigiznek, elrejtik, pedig ő nem szólna, akkor sem, mikor azt mondják, hogy a kutyádat kösd meg, pórázon van, csak odamegy szaglászni, ő meg várná, hogy szól neki valamelyik, hogy oké, öreg, semmi baj, de nem, és nekik sosem lehetett gyerekük. Átment a hídon, ami nem is híd, csak átjáró, de a patak sem az, csak csatorna, mindegy is, ott összeszőkül az út, feltapad a járda az útra, hogy az autók könnyebben verjék a sarat a gyalogosra, ott ment át. A vendéglő világos volt, drága az ital, de nem bánta, mert szerinte nem látott addig, aztán meg az út jött, néha azt hitte, elsodorják, ment, átgázolt a pocsolyákon, járda nem volt, átgázolt a füvön. Megállt a fénykörön kívül, ugatták a kutyák, átázott bakancsa, kicsit leskelődött, közelebb ment, de az elhúzott sötételők útját állták kíváncsiságának, azt mondta magában ez szerelem, kérdezte, ez megint szerelem, megfordult kis idő múltán és nagyon lassan arra ment, amerre jött. Mert amott ott a cső, de ő ott nem megy át.
A füst a raktárba is átszivárgott, ott megállt, elterült. Az öltöző a raktárból lett leválasztva, néhai zuhanyzó tele pakolva üres flakonokkal, egy sosem használt vécécsésze, a többi sörösrekesz, válaszfalként is, üdítősrekeszek, papírdobozok, arrébb egy sezlony, azon néhány párna, arra vágódtak el. A cigit a földre dobták, keserű volt a nő melle, válla, mindene, de falták egymást, mint akinek nem jutott semmi, mint akinek a semmi sem jutott. Alig bírt magával, nem is igazán tudta, mikor volt nővel, legutóbb hetekkel előtte, azt a cigány kurvát szopatta le, aki később eltőnt. Keresztély hideg vízzel mosta le magát. Hazavigyelek, kérdezte a nőt. Ennyi, kérdezett az vissza, kint a pulttól üvegtörés hallatszott, a kolléganő résnyire benyitott, hívjak taxit, kérdezte belekortyolva kávéjába, a nő azt mondta, hagyjál, majd Keresztélynek mondta, hogy három éve nem voltam kannal, kicsit várhattál volna. Hazaviszlek, mondta Keresztély, lehet kérni a kollégádtól egy kis vodkát. Hülye vagy, hogy vezetsz, kérdezett vissza a nő, a nyomozó elébe tartotta a cigit, rendőr vagyok csezd meg, morogta, mert közben arra gondolt, ott a csatornán túl. Mi van faszikám, hazagondoltál, tartotta cigijét a nő a gyújtó lángjához.
Keresztély hívott egy járőrt, az tartozott neki úgy száz ronggyal helyszínelésért, ez belefért, elkísérte a nőt, közben tényleg ott járt az esze, ott a patakon túl, a két gyereken, sőt, a felesége is eszébe jutott. Kicsit. A járőrpáros elvitte volna őt is, de nem kérte, inkább kiszállt, elbúcsúzott, nem akart más családba is bekapcsolódni, gyalog indult a lakásba.
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 10:58 :: Pogány Gábor
