Seres László : Nem kell

(Karácsony elé)

Nem kell már a lárma, csend kellene végre,

ostoba háborúk helyett okos béke.

Kézfogás, új ünnep, nem öldöklő szózat,

olyan fegyver kell, ami harangszót ad

  s imára hív, bűnöst-bűntelent az Isten,

ajtót nyit elénk, vár, hogy ítélkezzen,

ha kimondjuk mind, – elég!

mert nincs más rajta kívül, aki segítsen.

Béke lesz, meglátod, az lesz.

Csend, mint a temetőben.

Nem számít az se, mi maradt,

mi ment veszendőbe s kié az érdem.

Ki elhunyt, vagy ki él,

csak hullj le elébe magadért, valakiért.

Még nem késő. Még nem.

Legutóbbi módosítás: 2010.12.11. @ 17:04 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.