Régen tajtékzó vad ló voltam, hisz
a kőszirtre prüsszögve jártam.
Ma már fulladozok, botorkálva visz
völgyek lankáin is a lábam.
Önzőbb vagyok, hogy az idő úgy rohan,
szívverésem is szaporázom.
Magamnak álmodom a hegycsúcsokat,
s reggel itt lent, mind leigázom.
Legutóbbi módosítás: 2010.12.13. @ 17:31 :: Seres László