hiába borítod magadra
ártalanság-üres fed?szavaid
cirkalmas rímekkel t?zdelt
– meg-sosem fogadom
csak teszem, mert akarom
mert nekem szabad, s kell
vágyaid –
vétkes vagy
kiül majd létedre minden hibád
mint öreg ház falára a salétrom
ha es?s a nyár
álmaid mint kotnyeles vadócok
kitörnek bel?led
s mahagóni-baldachin alatt
vánkosra terülnek
de mélyedben felhördül olyankor
a nem adom, a nem lehet
s mint ki csalánba nyúl
rántod ?ket el a létt?l
– magadat tagadod?
vétkes vagy
így csak megecetesednek
s lelked csobolyójában majd lassan
l?révé poshadnak a csodák
s a napfordulók
széltáncoltatott
süt?töksárgára ?szült
szótlan levelek lesznek
mik avarzizegéssel t?zdelt lépteid
kísérik a télbe
vétkes vagy! – susogják
lépésr?l lépésre
akaratlan rongybabája maradsz
testednek mi szótlan néma száj csak
mi azt sem hagyja hogy Cyrano-ként lázadj:
magamnak bevallom
magamat megmutatom
… ” s kigúnyolom ha kell ”
vétkes vagy
már vannak kik látnak
s grabancod rázzák:
ébreszt? haver!
de szemed még szorosabbra zárva
menekülsz t?lük is el
vétkes vagy
sz?zi valód poklokon tenyésztett
s neked a társ
dobbantó a léthez
pöpecül viseled simlis mivoltod
álcáját – de kinek?
ki el?l rejtezve hordod?
vétkes vagy
de ne félj
ez nem fáj senkinek
Ne csodálkozz!
hisz azzal mit teszel
– nem ellenem ellenük vagy ellene –
magad ellen vétkezel
