…lelkünkre angyalok vigyáznak… *
Fájdalmainkat mélyre ássuk,
félelmeinkből vetünk ágyat,
kétségeinkkel takarózunk,
délibábokból szövünk vágyat.
Körmeink kopnak gondsziklákon,
lavírozunk egy szalmaszálon,
könnyünk pereg, ha édes álom,
léket hasít a bús magányon.
Félelmeinkkel takarózunk,
depresszióban ringatózunk,
keserű kín gyilkolja testünk,
a kákán is csomót keresünk.
Lényünk az égbe száll a széllel,
létünk lezárva mennypecséttel,
fájdalmaink úgy elcsigáznak,
lelkünkre Angyalok vigyáznak.
Legutóbbi módosítás: 2010.12.16. @ 11:36 :: Szeibert Éva