Teljes er?b?l gyengülök el, ha látlak,
vagy ha csak képzellek.
Vetítelek árnyékok helyett a falra,
életed adom és veszem neked.
Mint sötétben az ág reccsen,
bennem neszed.
Rezzen emlékeink megannyi levele,
lobban az avar,
magába hív
a nagy szerelem odvas fája,
s hatalmas az erd?,
ahogy a szív.
Mint a t?z-viharban felh?nek tör?
száraz levél,
sorsunk majd eldönti a szél.
Legutóbbi módosítás: 2010.12.13. @ 11:35 :: Szendrői Csaba
