Egyszer elmegyek,
nem visszhangzik pusztába
kiáltó szavam,
fújnak más szelek,
lábnyomomból egy szarvas
h?s vizet iszik.
Csendesen neszez
hantomon hulló levél,
nem sír utánam
öntelt sivárság,
emberárnyékú világ
ebben halt szavam.
Ne hamis zajjal
zeng? áldicséretek
ne hamis szavak,
inkább táncoljon
csárdást kék katángkóró,
éneklem magam.
Legutóbbi módosítás: 2010.12.09. @ 13:43 :: Szentes Teréz