Ma, advent második vasárnapján négyen üljük körbe a családi ebédlőasztalt. Ritka pillanat. Múlt héten is így volt, akkor még csak egy szál gyertya fényénél költöttük el a vasárnapi ebédet. Ma két lila gyertya kecses lángja ég már adventi koszorúnkon. Nagyon szeretem ezeket a vasárnapokat. Szeretek a gyertyalángok fényébe nézni, tekintetemet rajtuk felejteni. Semmihez sem hasonlítható pillanatok.
Hagyomány. Nem is olyan régi. Az adventi koszorú ősét 1839-ben Johann H. Wichern német evangélikus lelkész készítette el. Egy felfüggesztett szekérkeréken 23 gyertyát helyezett el, melyek közül minden nap eggyel többet gyújtott meg karácsonyig.
Más forrás szerint az előbb említett lelkész 1860-ban, egy berlini árvaházban az ünnep előtt gyertyákkal díszített kör alakú, abroncsos csilláron jelezte a még karácsonyig hátra lévő idő múlását. Talán az árvaházi gyerekek másoknál még türelmetlenebbül várhatták a karácsony érkezését.
Manapság az adventi koszorút legtöbbször kör alakú természetes alapra helyezett fenyőággal díszítik. Erre helyezik a négy gyertyát, újabban egyéb díszítő tárgyakat is. Katolikus körökben három lila, s egy rózsaszín. A katolikus hagyományok szerint az advent színe a lila, a bűnbánat és a megtérés jelképe. A meggyújtás sorrendjében az első, a második és a negyedik lila, a harmadik színe rózsaszín. Ez jelzi a közelgő ünnepet. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amelyet Isten Jézusban a várakozóknak ad karácsonykor…
… Mert várakozunk. Mindannyian. Várunk valami jobbat, szebbet, lelkünknek több örömet, akkor is, ha magunknak sem valljuk meg. Emberi tulajdonságunk. Várunk és remélünk. A hajléktalan saját fedélre, a munkanélküli munkahelyre, a kisnyugdíjas az árak mérséklésére, az aktívan dolgozók nagyobb megbecsülésre, a tehetősebbek tulajdonuk nagyobb védelmére, az elszegényedők élhetőbb életre. A kisgyermekek sok-sok ajándékra, a beteg gyermekéért aggódó anya gyermeke egészségére, a megcsalt feleség hűséges társra, a magányos ember társaságra, a gyermektelen gyermekáldásra, a sokgyerekes családban élő lehet, hogy magányra. Várakozunk. Ezekben a napokban mindenki valami másra.
Hazánkban az adventi koszorú készítése a második világháborút követően vált szokássá. Először templomokban, majd középületekben, otthonokban. Az adventi koszorú hagyománya lelki megtisztulásra és megújulásra ad alkalmat, hogy az ünnep, csakugyan ünnep legyen, és akkora figyelemmel fordulhassunk egymáshoz, amelyet mindenki megérdemel…
… Jó lenne, ha nem csak az ünnep idején. Egyszer talán így lesz, remélem.
Forrás: wikipedia.org
Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:23 :: Szulimán Eleonóra
