Tiszai P Imre : T ü k r ö z ? d é s

Nyomtatás

Egyhangún kattog az út vége-fogyhatatlan
az id? kegyetlen megállíthatatlan pörög tovább
hozzád, veled, együtt, t?led
s míg megtisztult lélekkel kérek kegyelmet ——–kegyelmet kérek
hangos robajjal d?lnek össze a hazug szavakból épített falak
s temetnek
 
hozzád tartok, kezem nyújtom feléd ——–hozzád tartok ( modoros ) helyett hozzád tartanék
s nézem ahogy távolodsz
félt?n takarnám törékeny tested
s már nem létezel—–az “s” nem jó ide, esetleg “de”
 
 
fények kihunytak, ölel a sötétség, ———–kihunytak a fények
üressé váló csendben születik a hallgatás
álmok fölött gy?z az elvárt rend
élet fölött az elmúlás
 
felh?k gy?lnek a tiszta fényeket meglopva
s az id? mozdul lomhán, a lélek hal meg ——-a lélek meghal
még egyszer kér?n, fájón sóhajtva
születik a hallgatás, üressé vált a csend
 
halott szavak konganak. mint leckét mondjuk fel
éjszakák ránk ásítanak —innen hiányzik az alany az éjszakák el?tt —-egy “az” helyettesítheti
álmok nélkül múlnak el.
üressé vált a csend,születik a hallgatás
 
rám vársz, kezed nyújtod felém
s nézed ahogy elt?nök
kóborolok a világban s nem tudom
hová tartok, mit akarok, magam sem értem
miért kérem a mindent
ha a semmit adom cserébe
miért félem istent
ha nem hiszek benne

hozzád tartok, kezem nyújtom feléd——–hozzád tartok ( modoros ) helyett hozzád tartanék
s nézem ahogy távolodsz
rám vársz, kezed nyújtod felém
s nézed ahogy elt?nök
 
színtelenné fakult a fény
gyertyaláng pislog halott lelket siratva
üressé vált a csend
megszületett a hallgatás.

————-

Imre! A megjelölt soroknál a szórendre oda kellene figyelni, mert az értelmezhet?ség rovására mehetnek ezek a szó-cserék.

Azt is el kellene döntened, hogy a versed központozod, vagy nem. Most hol kiteszed a vessz?t, hol a mondatvégére pontot teszel, de a következ? mondatot nem kezded nagybet?vel, hol pedig egyáltalán nem használsz se vessz?t, se pontot, pedig azt a vers szövegkörnyezete megkívánná ( ha központoznál ).