Egy forradalmi dal tündöklése és bukása
Másnap, október 22-én este arra gondolt, hogy egy forradalmi jelképet kellene kit?znie. El?ször piros-fehér-zöld kokárdát akart készíteni. Ha nincs háromszín? szalagja, készít három szalagból. Aztán eszébe jutott, hogy tavaly októberben Budapesten, bár többen viseltek kokárdát, volt, aki felháborodott ezen. Hiszen a kokárda az a március 15, a 1848-as forradalomnak a jelképe. Egyesek úgy gondolják, ez is magyar forradalom, ehhez is illik, mások felháborodnak, mert így „hígul” a jelkép értéke. Az 1956-os forradalom igazi jelképe a lyukas, kommunista jelvényt?l megfosztott magyar zászló. Itt Amerikában divat megünnepelni a nemzeti napokat. Ilyenkor egyesek nemzeti szín? ruhákba öltözve tartanak felvonulásokat. Például az írek is Szent Patrick napján, március 17-én. Az iskolában is látott egy képet, amely kollégáját, John O’Harat ábrázolta három ír nemzeti viseletbe öltözött diák társaságában, itt ebben az iskolában. De hát ? nem vonulhat be a suliba egyedül egy lyukas zászlót cipelve… Végül készített magának egy lyukas piros-fehér-zöld zászlót ábrázoló kit?z?t.
Amikor másnap az iskolába érve levette a kabátját, Eve éles szeme szemrevételezte els?nek a forradalmi jelvényt. Többen is körbeállták és vallatni kezdték róla.
– Ma október 23.-a, az 1956-os kommunistaellenes magyar forradalom 45. évfordulója. A lyukas zászló, mely azért lyukas, mert eltávolították bel?le a kommunista címert, ez az 1956-os forradalom jelképe.
– Akárcsak Romániában 1989-ben – emlékezett Catherine is.
– Igen, csak az piros-sárga-kék.
– De neked mi közöd a magyarországi forradalomhoz? – kérdezte John O’Hara. – Te Romániában éltél…
– Édesapám 7 évet töltött börtönben és a Duna-csatornánál – felelte Noémi. – Egyetemista kollégáival együtt tüntettek a magyarországi forradalom mellett. S ha nem is lenne így, az 1956-os forradalommal az egész világ szimpatizált. Pont mi, erdélyi magyarok ne érezzünk vele közösséget? Az amerikai magyarok is megünneplik. Sokan akkor kerültek Amerikába. Több, mint negyedmillióan hagyták el 1956-ban Magyarországot. Ma este én is elmegyek a New York-i Magyar Házban tartandó ünnepségre.
– Hol van az?
– Manhattanban, a 80. utca és a 2-es sugárút környékén.
A csengetés vetett véget a további érdekl?désnek. Noémit meglepte, hogy alig lépett be a hatodikba, asz éles szem? Meggienek is azonnal felt?nt a lyukas zászlója. Nem volt választása, mesélnie kellett a forradalomról. A nyolcadikba jóformán be se lépett, máris az 1956-os forradalomról kezdtek érdekl?dni. Szemel láthatóan jól informáltak voltak. Noémi meglep?dött.
– Ezt ti honnan tudjátok?
– Történelemóránk volt. Bronski tanár úr mesélt nekünk az 1956-os magyar forradalom el?zményeir?l, a júniusi, poznani vérbe fojtott munkástüntetésr?l, Wadysaw Gomuka megválasztásáról, a reformjairól, a szovjetek fenyegetéseir?l, az október19.-ei tüntetésekr?l szerte Lengyelországban, az október 23.-i tüntetésr?l a lengyel-magyar barátságot szimbolizáló Bem József szobránál. Beszélt még Zbigniew Herbert, lengyel író köszönt?jér?l, a diákság demokratikus Magyarországot követel? 16 pontos követelésér?l, a kiáltványról, melynek els? pontja a szovjet csapatok kivonását követelte, a magyar forradalmat támogató varsói több százezres tüntetésr?l október 24-én, a lengyel szolidaritásról[1], az oroszok kivonulásáról, majd visszatérésükr?l, a megtorlásról, a 250.000 menekültr?l és a nemzetközi összefogásról.
Noémi elképedt. B.B. történelemtanár, de mégis… Olyan dolgokat mondott el az 1956-os forradalomról a nyolcadikosoknak, f?leg az el?zményeir?l, amelyeket ? maga se tudott. Ekkor tette fel magának a kérdést el?ször, hogy B.B. mióta lehet itt, Amerikában? Mert hogy mindezt a tudást nem a minszki vagy más szovjet egyetemen szerezte, az biztos…
– Azt mondta Bronski tanár úr, hogy a forradalom lezajlásával kapcsolatosan többet megtudhatunk a tanárn?t?l.
– Sajnos csak hallomásból tudok egy keveset. Én akkor még meg se születtem, és kés?bb sem éltem Magyarországon, csak egy évet. Nem volt szabad beszélni a forradalomról, mert bezártak. A keveset, amit tudok, édesapámtól tudom, akit bezártak a Magyarországi forradalommal való szimpatizálás miatt több társával együtt. 7 évet töltött börtönben és munkatáborban. Keveset beszélt róla, mert félt.
– Az Amerikai Egyesült Államok miért nem avatkozott be Magyarország megmentésére, mint az idén Kuvaitban?
– Az Amerikai Egyesült Államoknak mások voltak a prioritásai. El volt foglalva a szuezi-válság kapcsán kialakult konfliktussal. Az oroszok nem avatkoztak a szuezi válságba, az Amerikai Egyesült Államok pedig nem avatkozott be a Magyarország lerohanásába[2].
– Ez felháborító… és szégyen – forrongtak többen is –, kéz a kézben a kommunistákkal…
– Magyarországnak nincs k?olaja… – dobta be egy gúnyos hang a magyarázatot.
– És semmilyen támogatást nem adtunk – hitetlenkedett egy másik.
– De igen. Míg az amerikai politika cserben hagyta a magyarokat, az amerikai nép nem. Elvis Presley az Ed Sullivan showban mondott néhány szót a magyar forradalomról, majd Ed Sullivan tolmácsolta kérését az amerikai néphez, hogy adakozzanak a nehéz helyzetbe került magyarok javára[3].
– S mások?
– Mások is. Sok helyen születtek a magyar forradalom hatására a magyarokkal szimpatizáló dalok. Például Finnországban[4], Olaszországban…
– Olaszországban? – kapta fel a fejét Leonardo Fachetti.
– Pontosabban Triesztben. FdG Trieste dalát tavaly Magyarországon hallottam is. Valahogy úgy kezd?dött Avanti ragazzi del Buda… – mondta Noémi.
– Nem del Buda hanem „di Buda”… – javította ki Leonardo.
– Ja, igen… Hogyan is volt a dallama? – próbálta Noémi dúdolni.
Az els? sor után Leonardo énekelni kezdte.
Avanti ragazzi di Buda,
Avanti ragazzi di Pest…[5]
Remek hangja volt a fiúnak. Amint látta, hogy Noémi tényleg erre a dalra gondolt, egyre er?söd? hangon, végül teli tüd?b?l énekelte. Noéminek könny szökött a szemébe. Erre Leonardo elölr?l kezdte lassabban. Többen is vele kezdték énekelni az els? négy sort. Volt, aki csak dúdolta.
– Köszönöm – mondta Noémi meghatódottan.
Magyarázat közben már bánta, hogy nem kérdezett rá, hogy Leonardo honnan ismeri a dalt. „Majd óra után szüneten rákérdek” – döntötte el. Mivel közelgett az ismeretfelmér? dolgozat pillanata, figyelmét teljesen az kötötte már le, s óra végén elfeledkezett kíváncsiságáról. Bár ne tette volna! Akkor nem érte volna váratlanul, amikor másnap reggel az igazgatón? magából kikelve hívatta az irodájába.
– Egyszer már felhívtam a figyelmedet, hogy az iskola nem politikai fórum!
Noéminek ett?l a fogadtatástól a szava is a torkára forrt. Annyit megsejtett, hogy a dolog október 23.-ával lehet kapcsolatos, de el nem tudta képzelni, hogy már megint milyen f?ben járó b?nt követett el.
– F?leg nem széls?séges politikai nézetek propagálására való! – folytatta az igazgatón?.
– Semmi olyasmit nem m?veltem! – húzta ki magát Noémi. Modora támadóvá vált. „Ez már több a soknál!” – gondolta. „John O’Hara felöltözhet ír nemzeti viseletbe, én miért nem viselhetek egy 1956-os forradalmi jelképet?”
– Neem? Nem énekeltetett a diákjaival fasisztoid dalokat?
– 1. Nem énekeltettem velük, hanem maguktól énekelték el. 2. Azt pedig kikérem magamnak, hogy egy fasisztoid dal! Azt a dalt az olaszok szerezték, s a magyar forradalom budapesti srácainak állít emléket!
– Az a dal a Lazio himnusza. A Lazio szurkolótáborának magva az olasz széls?jobboldaliak közül kerül ki!
– Nem igaz! Az a magyar forradalom dala. Az olasz együttérzés szülte! Én el?ször Olaszország magyarországi nagykövetének a szájából hallottam! Tavaly október 23.-án Budapesten! – kontrázott Noémi hasonló hanger?vel.
– Én meg a Dwarfy szájából, egy Lazio-Róma meccs után, ezzel provokálta Andreea Rossit, Carla fiát, aki Roma-drukker. Mire közbeléptem volna, Leonardo az öccse védelmére kelt, s kiverte Carla Rossi fogát. Na, nézz ide! Ezeket a kedves diákjaidtól, a Fachetti fivérekt?l koboztam el az év elején, még idejöveteled el?tt! – mutatott néhány fényképet. – És ezt is hallgasd meg! – adott át egy magnókazettát Noéminek. Egy Lazio-meccsen készült[6].
Noémi nem jutott szóhoz, a képek láttán.
– Még ha nem is tudtad volna, minek tartottál el?adást az Amerikai Egyesült Államok szégyenletes magatartásáról 1956-ban?
– Nem használtam a szégyenletes kifejést! A szégyen szó egy diák szájából hangzott el! Mit kellett volna válaszolnom, amikor megkérdezték, hogy Amerika miért nem avatkozott be, mint az öbölháborúban, hogy nehogy megsértsem az amerikai önérzetet? A külön-bejáratú CIA-ügynökének pedig mondja meg, hogy közölje máskor önnel azt is, hogy elmondtam Elvis Presley felhívását is az Ed Sullivan showban!
– Függetlenül, hogy mi igaz abból, amit hallottam, tény, hogy ez nem egy matematika óra témája! Utoljára figyelmeztetlek, hogy nehogy még egyszer politizálni merj matematika órán!
B.B. amint meglátta az arcát, azonnal rákérdett:
– Avanti ragazzi?
– Az… De nemcsak az… Hogy miért kritizáltam az Amerikai Egyesült Államok akkori politikáját.
– Tán elmondtad nekik, hogy a Times Magazin 1956-ban „a magyar szabadságharcos”-t választotta az év emberének, 1957-ben pedig Nyikita Szergejevics Hruscsovot, aki leverte a forradalmat?
– Az utóbbit nem is tudtam… – felelte Noémi. – De te honnan tudsz ennyi mindent a magyar forradalomról? Történész vagy, de…
– A záróvizsgám témája a posztsztálinista antikommunista megmozdulások voltak.
– Miért pont ezt választottad?
– Nagyapám Katynban halt meg. Azért lettem történész, hogy fényt deríthessek rá, mi is történt ott. Ahhoz nem találtam anyagot. Ehhez igen.
– Értem… „Tehát itt végezte az egyetemet…” – vonta le magában a következtetést Noémi.
– Utólag rájöttem, hogy hibát követtem el. Nem nekem kellett volna beszélnem err?l. Ez a te kenyered volt. De nem tudtam magamban tartani…
– Én is sok hasznos információt tudtam meg a diákjaimtól… Fura egy érzés volt itt amerikai diákoktól megtudni…
– Akkor jó, ha nem sértettelek meg… Én halottak napjára hazautazom…
– Megéri olyan rövid id?re?
– El?ször merek hazamenni 10 év után…
– 10 éve jöttél el?
– Egy konténerben…
– Gyújtsál a nevemben is egy gyertyát – kérte meg Noémi. – Legalább európai földön lesz… – tette hozzá fájdalommal. – Én se voltam otthon már második éve.
[1] Lásd: http://hu.wikipedia.org/wiki/ Az_1956-os_forradalom_nemzetözi_visszhangja
[2] Ezt Noémi nem tudja jól. Bár számosan úgy tartják – és a nagyhatalmak is el?szeretettel hivatkoznak erre presztízsokokból –, hogy a Nyugat várva várt közbeavatkozása a szuezi válság miatt maradt el, ez felettébb kétséges. A szovjet iratanyagból mindenesetre kit?nik, hogy Moszkva reakciója mindenképpen az intervenció lett volna, és a nyugati hatalmak beavatkozása sokkal súlyosabb konfliktusba sodorta volna a hidegháborús világot.
Az oroszok és amerikaiak közötti hallgatólagos megegyezést támogatja viszont az Eisenhower amerikai elnök október 31-i elnökválasztási televíziós és rádióbeszéde, melyben a magyar nép iránti csodálatának adott hangot. Ugyanebben a beszédben azonban azt is kijelentette, hogy az Amerikai Egyesült Államok az új magyar vezetést nem tekinti potenciális szövetségesének és nem fog katonai segítséget nyújtani a magyaroknak. Ezzel Moszkva gyakorlatilag megkapta a jóváhagyást az invázióra.
(lásd: http://hu.wikipedia.org/wiki/1956-os_forradalom )
[3] Elhangzott 1957. január 6-án. A felvétel 2004-ben került el?. (http://www.szazadunk.hu/Rock/rock_0011.htm )
[4] http://kapuvar.network.hu/video/magyar_szabadsag/magyar_szabadsag__unkarin_vapaus
[5] Íme egy változat: http://www.youtube.com/watch?v=TtrToR8XE6w
A következ? linken a magyar változat (El?re budapesti srácok) is rajta van: http://barikad.hu/avanti_ragazzi_di_buda_-_1956_olasz_dala-20101023.
Az 1956-ban született dal a magyar forradalom és szabadságharc h?seinek, (a pesti srácoknak) állít emléket. Az olasz szöveg Kavyamitra Maróti György fordítása:
El?re budai,
el?re pesti srácok,
egyetemisták, melósok, napszámosok:
a Nap újra keleten kel…
Virrasztottunk sok éjszakát,
száz éjszakát sok hónapon át,
egy sugaras, októberi hajnalért,
mely magyar ifjak hajnala.
Emlékszem, hogy karabélyt ragadtál,
kivitted azt a térre; én vártalak,
az iskolai könyvek közé rejtve
én meg egy pisztolyt hoztam.
Hat nap, hat éjen át
álltuk diadalát a dics?ségnek;
hetedik napra ébredve
orosz tankok, ágyúk jöttek.
A tankok csontjaink csapdáivá lettek:
senki segítségünkre nem sietett.
Sírhalmaink szegélyén,
szépen megült a világ.
Te lány! Meg ne mondd anyámnak,
hogy ezen éjjel lesz a végem!
Mondd, hogy elmentem vidékre,
és jöv? tavaszon visszatérek.
Bajtársaim már menetelnek,
már hullanak, egyik is másik,
reményeink mind elvesztek,
dicsben temet a világ minket.
Bajtársak, majd ragadjatok fegyvert,
dalolva térjetek újra vissza,
záruljanak a sorok újra
és mi is visszatérünk a hegyekb?l.
El?re budai,
el?re pesti srácok,
egyetemisták…
[6] A FdG Trieste zenekar dalának azóta is hatalmas kultusza van Olaszországban, különösen a széls?jobboldali érzelm? Lazio-futballszurkolók éneklik el?szeretettel, mint antikommunista indulót. (Lásd Firenze-Lazio 2009 okt. 4
http://www.youtube.com/watch?v=fQAAb6c7vjQ&feature=related ) Az utóbbi években a magyar változatot a magyar ultrák is el?szeretettel énekelik lásd
http://www.youtube.com/watch?v=qjDB3260-4I&feature=related ) Feltételezem, hogy mivel a magyar ultrák közt is vannak szép számmal Lazio-szurkolók, az ? közvetítésükkel lett közöttük is népszer? (madarat tolláról…).
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 10:58 :: Adminguru
