Fél perc. Csupán ennyit ég
egy csillagszóró a fán.
Fél perc néma csönd. Az idén
most először talán.
Fél perc kevés – de elég,
hogy átéljünk sok hónapot,
– mit az idő sodrásában
ez a fél perc elhagyott.
Állunk. Kezünk összeér,
és egy pontra tágul szemünk.
Fél perc. – Elmúlik, s újra
a világra ébredünk.
Fél perc volt csak, mialatt gyúlt,
ragyogott, aztán kihunyt.
Pont elég volt, hogy a máról
leszakadhasson a múlt.
Fél perc. Még egy szikra,
ami megcsillan a könnyeken.
Vége… Most már beszélhetünk,
nevethetünk könnyeden…
Legutóbbi módosítás: 2010.12.23. @ 18:35 :: Zalán György