Leültem, hogy írjak valami szépet,
vastag filctollal kikanyarítva
ami a lényeg,
lágy rózsaszínbe f?zve mesterit,
valami újat, ami téged is felvidít.
Kottalapra szórtam hangokat,
halkan zsongó bús akkordokat,
szívembe zártam ?ket rég,
szökni nem akar egyik se még.
Enciánkékkel írtam múltamat,
narancsvörössel az ábrándokat.
Aranyból sz?ttem föléjük jöv?t,
párizsi zölddel szegtem körbe ?t.
Túl színesnek láttam m?vemet,
hát fáradt kékkel festettem át neked.
Nem láthat rajta senki mást,
mint ködbe olvadt diszharmóniát,
az összemosott sorokat,
egy füzet oldalán a romokat.
Rájöttem nem adhatok
most semmit sem,
amit akartam lehet elviszem.
Egy érzés, hogyha átjár
és elandalít,
az voltam én,
s nem ez a pár sor itt.
Kép: Fantáziavilág Festmények honlapról
engedéllyel
http://www.fantasypaint.sokoldal.hu/
—-
Csilla, szépet akartál írni, de nagyon sok benne a jelz?, túl s?r? lett a hangulata.
Ett?l a szín kavalkádtól a fest? festékpalettája is beszáradna, és a túlírt dallamoktól az akkordok is hamisan szólalnának meg.
A szép kedvéért er?lteted a rímeket, és így ami szépen kezd?dött giccsbe hajlik, és onnan már nagyon nehéz visszad?lni.
Egyet akarj Csilla. Írj a színekr?l, vagy írj a dallamokról. Ne mindent egyszerre.
Nyúlj bátran a versedhez, fess benne, zenélj benne, mert ott vannak a gondolatok, de ebben a tömény formában nem jelennek meg a színek, s nem lesz hallható a dal.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:08 :: Bakkné Szentesi Csilla
