erekcióm libidóm redukálódva”
égboltnak támasztott
felszedett vonatsínen haladok
rázkódik égi lajtorjám
helyjegyem van rá
a részeg kalauz police napszemüvegben
kéri a retúrt arcán gravírozott fölény
vakcinát fecskendezek magamba
hogy ellenálljak a vágynak hogy felrúgjam
a szomszéd ülésen meszelt arcú
meztelen ránccal díszített
id?síkon el?rehaladott n? figyel
átható réved? tekintettel
ide érzem édeskés b?zét
erekcióm libidóm redukálódva
sötét alagút terít ránk dohos paplant
fülembe morzézó vonatfütty visszhangzik
defibrillátor csattan mellkasomon
perzselte sz?röm törte bordám
vakítón dereng az alagút végi fény
a peronon várakozólistás tetemek
engem sem vártak visszaküldenek
orrnyergen tenyerelem az orvost
neki is legyen transzcendentális élménye
Budapest, 2011. január 14. 23 óra 50 perc
———
Robi, megpróbáltam úgy olvasni a versed, hogy felülemelkedve – mint szök? lélek a testb?l – mit is látok a sorok között.
Kerestem versedben a kulcsot, vagy valami kapaszkodót, ajtót, átjárót, e világi, illetve a nem e világi ismeretlen lét, és nem lét közt. De csak olyan érzésem volt, mintha minden kizuhant volna egyszerre, egymásra, rendezetlenül.
Nagyon megszaladt ennél az ihleted, de amilyen nagy hanggal jött, úgy hamar el is hallgatott.
Számomra ez az írásod besorolhatatlan kategória.
Versnek nagyon gyenge, sci-finek pedig rövid.
Sajnálom.
Legutóbbi módosítás: 2011.01.21. @ 19:09 :: Beri Róbert