Olyan keveset tudunk a világról,
nincs semmi jel arról, hogy itt vagyunk,
egy lélegzetnyi jut csak a hiányból,
és nincs segítő kéz, ha fulladunk.
Ami közel van, az is olyan távol,
csak csipet por, mit utánunk hagyunk,
bár kihullunk az idő jászolából,
de tovább éltet tűzével Napunk.
Él valahol a semmi menedéke,
a körforgásnak soha nem lesz vége,
a csillagok magukba hajlanak,
és ahogy nő az űr, úgy nő a béke,
de senki sincsen, aki tetten érje,
amikor rendet tesz a pillanat.
Legutóbbi módosítás: 2011.01.13. @ 14:56 :: Böröczki Mihály - Mityka