Szegényes batyummal a vállamon, amelyben
jóval több a bűn és a vétek,
mint amennyit valójában érek,
úszom a lelkek óceánján. Hit-sóvár remények
váltak szárnyaimmá. Súlytalanul repülök,
noha emlékek húzzák szárnyaimat visszafelé,
az innenső partra.
Innen, a kétkedő magasból, törpe sikereim
semmisnek tűnnek, érzelmi viharok, szerelmek
langyos fodrozódássá szelídülnek a múlt szövetében.
Bizonyosan ki is simulnak, érdektelenné válva.
Itt nincs verseny, csak a Cél vezérel minden igyekvőt.
Bármikor indult, ugyanott tart, mind a háborgó,
mind a mosolygó lélek.
Félek.
Nincs előny, nincs hátrány,
értelmét veszti a perclétrán lépkedő, sánta idő;
csak egy végtelen vonzás van, ami az örökkévalóság
vakító, fénybevesző, láthatatlan partjain kíván lenyugodni.
Ám sehol a part, a túlsó, érzem, nincsen
hely,
hej!
ahová ledobnám nyűgöm és megmaradt kincsem.
Legutóbbi módosítás: 2011.01.18. @ 15:47 :: Csillag Endre