hűvös a hajnal
gyöngyöt álmodó fűben
sír az árvácska
párás homályban
csepp ül a létra fokán
aztán lecseppen
az Izabella
huncut illata bujkál
zöld levelek közt
sűrű felhőkön
lopva át-átkandikál
a kék színű ég
apró gyémántok
lenge füzéreiben
didereg egy pók
valamikor-zöld
barnás kopács-házából
eltűnt a dió
bánatot szitál
a szürke kendős égből
az őszi eső
piros bodobács
aranyszín takarója
fügefalevél
vakondtúrás-hegy
déli lejtőjén lepke
fényt gyűjt a télre
csend ül a fákon
szél borzolta levelek
nyárról sugdosnak
piros bogyóit
kacéran mutogatja
szúrós tűztövis
méla harangszó
jelzi a fáradt Napnak
itt van a reggel
vadludak hangja
Dél felé elhaló jel
mondja: hideg lesz
dércsipke díszét
megesett fűleányka
ejti a földre
szűz hóra tapos
szentségtörő lábakkal
az emberiség
szilaj lángnyelvek
robogó rohamától
sír a nádtenger
ördögszekeret
űz a megdermedt pusztán
egy kacagó szél
feketerigó
csőrét jégcsapnak ütve
nyárról álmodik
Legutóbbi módosítás: 2019.11.12. @ 14:54 :: Csillag Endre
