Gondold át,
bölcsész e, ki megszabna magában,
ki dühöt étkezik, és rágja
húsát a benned lakó lényegnek.
S te, aki hagyod bénán
hallgatag magad,
mondd, mire vársz,
az emberek megmarnak!
Tudod, talán mindahánynál jobban,
mint sem káromoljon ajkad
és kínod verjed vissza,
hogy a természeted fels?bb csúcsa,
ha nem írsz bírálatot,
perg? papírosod;
mindig üres és tiszta.
Mert méltó vagy magadhoz,
hogy élhess másokban,
s ne ócska igékre szorongj,
mert azok magukhoz szólalnak számul,
kik ontanak,
s csak beszélnek
rongy szájukon vadul.
Legutóbbi módosítás: 2011.01.13. @ 14:00 :: Csonka János