Dali képei el?tt
Törékeny formákba
oltott színek, lesben
álló sóhaj, szent rémület.
Milyen kaland
fürd?zik olajos árnyak
sötét kínjában, milyen
messzire nyúlik a látszat
portyázó keze? Hol van
a pajkosságot oldó szédület?
Lángot lobbant a tél,
gyertyát gyújt a Hold
tiszta éjszakán, s a
titkok nehéz harangja
alatt megfullad a
maradék mámor.
Feltálaltad lelked
a döbbenet asztalán.
S a led?lt rendben
új világot teremt a z?rzavar.
Legutóbbi módosítás: 2011.01.09. @ 17:50 :: csontos marta
