2011.
Életfám ágai ismét szaporodtak,
s kéretlen rám köszönt az új…
az első év, mit nélküled élek.
Nélküled, de veled.
Mert benne vagy minden sejtemben…
minden gondolatomban,
tettemben rád ismerek…
Te és én már örökre egyek.
Én vagyok az anya
és én vagyok a gyermek.
viselős-féltőn magamban cipellek.
Ha tükörbe nézek
megtört fáradtan,
te nézel vissza rám,
szomorú szemű édesanyám.
Legutóbbi módosítás: 2011.01.01. @ 12:26 :: Fitó Ica
