Lábnyomokon
A mackó elszakadt, leesett a székről,
a váza is feldőlt, kifolyt a víz.
Szőnyegen a folt egyre nagyobb lett,
sarokban ülve kisgyermek sír.
Az apa morog, majd a tányér is repül
borgőzös fejjel emígyen kiált:
dobj félre mindent, s eriggy a boltba,
azonnal hozz egy üveg piát!
Asszony elsiet, gyermekét viszi,
az apa csak ül és maga elé mered,
majd vérvörös szemmel a sarkot nézi,
hol az előbb még ott ült a kicsi gyerek.
Az idő múlik, a gyermek is felnőtt,
az apa is eltűnt, jött helyette más,
más gyermek ül egy másik sarokban
s új hang üvölti – hozzál piát!
Apró lábnyomok a semmibe vesznek,
más sorsán taposunk egy életen át,
ne búsulj barátom, ilyen az élet,
ha nem hiszel nekem, csak igyál piát,
Borgőzös fejjel a sarokba bámulsz,
hol gyermeked helyett ott ül Góliát,
majd ártatlan képpel – ezt tőled tanulta:
– anyuka kérlek, hozzál piát!
Legutóbbi módosítás: 2011.01.13. @ 14:24 :: George Tumpeck
