A tegnapi perc
Régmúlt nekem a tegnapi perc,
avítt a szó is, mit érted szóltam,
fejem felett korhadó kereszt,
álságos a dal, hamis minden szólam.
Csak itt valahol mélyen, a b?nök
kútjában, csendül még igaz dallam,
de nincs már szem mivel lássam,
– ahogy csobban –
nincs már fül mivel halljam.
Márványokon koppan a tegnap,
emléke vagyok a tavalyi nyárnak,
megsárgult levelek rezzennek
csendben, ringatódzó nyoszolyámra.
István, a második versszakon dilemmázok. “Csattannak” , tömegesednek a rímek a sorok végén.
Ne akard kényszeredett rímekkel agyoncsapni a versed.
szóltam, szólam, dallam, lássam, halljam —ezeket a szavakat kéne egy kicsit átírni, hangulatával azonos szavakra.
Várom vissza a versed javítás után, mert megérdemli, mert szépen szól.
Legutóbbi módosítás: 2011.01.12. @ 21:41 :: Jagos István Róbert