most itt állok
ingben s a nyakkend? szorít
nem én kötöttem
b?rcip?mben egykedv?en izzadok
lélekfarkasom vonyít
hagyom már nem firtatom miért
felállok
a tömeg néz
(két ember s egy üveg az asztalon)
szemeikben könny dereng
ezen a füstködös hajnalon
harmincas n? ásít
pedig férfi kéz fonódik combjaira
alatta harisnya és b?r reped
lassan kigombolom ingem
(pattogzó gombok)
s felfedem megrajzolt énemet
a taps elmarad
pedig hittem valami újat adhatok
a n? kortyol egyet
s egy távoli pontra nevet
– át a lélekablakon
Legutóbbi módosítás: 2011.01.17. @ 08:08 :: Jagos István Róbert