/Játszódik a rendszerváltozás kezdetén – sajnos, aktuálisabb, mint valaha./ *
2. kép
/Két héttel később./
Szín: ugyanaz. Az asztal terítve, közepén egy jénai tál, púpozva salátával.
Kutiné: /egy másik otthonkát visel, a fotelban ülve, egy magazint lapozgat/.
Kuti: /jön be, kitérdelt, lógó fenekű melegítő van rajta. Belekukkant a jénaiba, aztán értetlenül néz a feleségére./ Mi van, miért nem eszünk? Kiesik a gyomrom!
Kutiné: / még mindig az újságot lapozgatva, titokzatos arccal/. Várunk.
Kuti: Kireő Nem is mondtad, hogy vendég jön. /Végignéz magán./ Megyek, felveszem a farmerem…
Kutiné: Nem kell, nem vendég jön… Bözsi nénire várunk…
Kuti: Bözsi nénire? A vacsorával? /Szinte kétségbe esve./ De anyukám! Tegnap még azt mondtad, hogy amíg vacsorázunk, csengethet bárki, ajtót nem nyitunk, nehogy Bözsi néni is beszivárogjon. Most meg…! /Lemondóan int a jénai felé./ Egymaga megeszi a felét!
Kutiné: Ne izgulj! Van még a konyhában is.
Kuti: /bepörög/. Van, vagy nincs, nem ez a kérdés. Mi történt már megint a hátam mögöttő Miért etetjük tovább az öreglánytő
Kutiné: /higgadtan/. Nem történt semmi, csak aludtam rá egyet, és most másképpen gondolom, mint tegnap.
Kuti: /behúzott nyakkal, máris vesztesként/. De miért?
Kutiné: /tagoltan/. Mert üzletet akarok vele kötni.
Kuti: Üzletet Bözsi nénivel? Miféle üzletet?
Kutiné: /átszellemülten/. Egy nagy üzletet! /Magyarázólag./ Rá akarom beszélni, hogy költözzön hozzánk.
Kuti: /nem akar hinni a fülének/.
Kutiné: /kedveskedőn/. Gyere ide, elmagyarázom. /Átöleli a férfi nyakát, simogatja a haját./ De hát ez tulajdonképpen a te ötleted, Géza. Te mondtad a múltkor Bözsi néninek, hogy költözzön ide.
Kuti: /hátrahőköl/. Mit mondtam én?
Kutiné: /támadólag/. Igenis, mondtad… fizetéskor…
Kuti: No, de anyukám! Tudod, hogy…
Kutiné: Tudom! De akkor is! Ez egy ragyogó ötlet! Bözsi néni úgyis annyit van nálunk, hogy nem is fog feltőnni, ha nem megy haza. Majd elalszik a heverőn.
Kuti: De ez az Andrisé!
Kutiné: Mire leszerel, veszünk neki egy újat. Telne az ötezerből!… Hacsak te meg nem akadályozod!
Kuti: Én, anyukám, Az isten szerelmére! Azt sem tudom, hogy miről beszélsz! Milyen ötezerről van szóő Csak nem Bözsi nénitől akarod kicsalni? Nem hiszem, hogy lenne annyi nyugdíja!
Kutiné: Hogy te milyen nehezen kapcsolsz, Géza! Nem, persze, hogy nem Bözsi nénitől akarom az ötezret! De ha hozzánk költözik, kiadhatnánk a lakását. Igaz, csak egy szoba-konyha, de így is kaphatnánk érte a havi ötezret. Minimum!
Kuti: /leroskad egy székre, arcát a tenyerébe temeti/. Édes, drága, jó Istenem!
Kutiné: /fölé áll/. Te csak ne fohászkodj, Géza! Manapság, amikor az embereket sorra rúgják ki a munkahelyükről, akkor egy ilyen üzletet nem szabad kihagyni. Más férfi kezet csókolna a feleségének egy ilyen csodás ötletért.
Kuti: Anyukám, a kézcsókban én is benne vagyok. Az ötlet valóban fenomenális. Csakhogy van egy kis szépséghibája is.
Kutiné: /meghökken/. Ugyan mi?
Kuti: Hát maga Bözsi néni! Ki nem állhatom szegényt! Nézd, anyukám, a helyzet az, hogy én minden este, úgy fél hattól, már tiszta görcs vagyok; percenként nézem az órámat, hogy mennyi időm van még Bözsi néni nélkül. És fél hétkor, amikor meghallom a csengetését, hát még a szőr is feláll a hátamon. Hidd el, már így is szinte olyan nekem Bözsi néni, mint egy rossz anyós. Nem kellene ezt még tovább fokozni!
Kutiné: Majd megszokod idővel!
Kuti: Jaj, anyukám! Legalább gondolkodási időt adnál…
Kutiné: Hát gondolkozzál, Géza! De ne úgy tedd fel a kérdést, hogy jó-e nekünk az, ha Bözsi nénit idevesszük, hanem úgy, hogy szükségünk van-e havonta plusz ötezer forintra… Tájékoztatásul közlöm veled, hogy a legújabb gatyádat két évvel ezelőtt vettem.
Kuti: És most egy új gatya miatt viseljem el Bözsi nénit? Inkább nem hordok!
Kutiné: Hahahaha! Meg járhatsz majd télen mezítláb. Hónapok óta csak a rezsire és a kosztra futja a fizetésünkből, az árak meg egyre csak emelkednek. Ámha te tudsz jobbat!
Kuti: Győztél, anyukám! Igazad van, aki csak ennyit tud keresni, az alkalmazkodjon a körülményekhez. Majd úgy fogom fel, hogy Bözsi néni a gmk-m.
Kutiné: Nem gmk, Géza, ez más. Vállalkozás! Igazi üzlet!
Kuti: Üzlet?!
Kutiné: Bizony! Ezzel indulunk, aztán majd, ha összegyűjtöttük a pénzt, belekezdünk valami komolyabba.
Kuti: Akkor ez csak olyan próbálkozásféle lesző
Kutiné: Az hát! Ahogy mondod! Ez lesz a próbaüzlet!
Kuti: Jól van, nem bánom! /Téblábol kicsit./ De most már jöhetne az öreglány, mert nagyon ki vagyok éhezve… Nem ehetnék nélküle?
Kutiné: Nem!
Kuti: Hát akkor… Amíg megjön, addig átnézem a Sportfogadást a konyhában. /Kimegy./
Kutiné: /izgatottan járkál, sűrűn nézegeti az óráját, igazgatja a terítéket, tesz-vesz a szobában. A csengetésre összerezzen./ Géza! /Sikoltja mintegy segélykérőn./
Kuti: /abban a pillanatban megjelenik az ajtóban, leplezni próbálja, hogy tele a szája/. Tessék, anyukám!
Kutiné: /izgatottan/. Megjött végre, nyiss ajtót! Én meg behozom a bort… /Kisiet./
Kuti: /értetlenkedve/. A bortő! /Hosszan néz a felesége után. Az újabb csengetésre, hitetlenkedő fejcsóválással kifelé indul./ Megyek, megyek már! /Kimegy./
Kutiné: /behoz egy kólát és egy üveg bort, az asztalra teszi/.
(Kintről ajtónyitás hangja.)
Kuti: /hangja/ Jó estét, Bözsi néni!
Bözsi néni: /hangja/ Jó estét, Gézuka! Ha nem zavarok…
Kuti: /hangja/ Ugyan miért zavarna? Már nagyon vártuk! Fáradjon beljebb!
Bözsi néni: /jelenik meg az ajtóban, nyomában Kuti/. Jó estét, Icukám! Gondoltam, átnézek egy kicsit…
Kutiné. /elébe megy/. Isten hozta, Bözsi néni!
Bözsi néni: /Kutiné válla fölött kukucskál az asztal felé/. Még nem vacso…/Felfedezi az italokat, ettől elakad a szava. Önkéntelenül közelebb lép az asztalhoz./ Nocsak!
Kuti: /gunyorosan/. Nem, még nem vacsoráztunk. Épphogy Bözsi nénire vártunk.
Bözsi néni: /gyanakodva néz egyikről a másikra, végképp nem érti a dolgot./
Kutiné: /a jénaira mutat./ Egy kis majonézes krumplisalátát csináltam… Szereti, Bözsi néniő
Bözsi néni: Jaj, nagyon! /Megfeledkezik a gyanakvásról, gyorsan az asztal mellé telepszik./
Kuti: Anyukám, behozzam a másik tálat is?
Kutiné: /nem is figyel a férjére, csak Bözsi nénivel foglalkozik/. Tessék, Bözsi néni!
Bözsi néni: /szed egy keveset, megkóstolja/. Remek! Nagyon eltalálta az ízét, Icukám. /Megpakolja a tányérját./
Kuti: /kétségbeesve nézi Bözsi nénit/. Még jó, hogy már eszegettem belőle…
Kutiné: /szed Kuti tányérjára, majd saját magának is egy-egy keveset./
Bözsi néni: /tele szájjal/. Tegnap már aggódtam maguk miatt…
Kuti és Kutiné: /zavartan egymásra néznek/.
Bözsi néni: …, mivelhogy csengettem néhányszor, de nem nyitottak ajtót.
Kuti és Kutiné: /zavartan fészkelődnek/.
Bözsi néni: Már azt fontolgattam, hogy szólok a házmesternek, nézzen be magukhoz, nincs-e valami baj, de akkor meghallottam, hogy kikapcsolják a TV-t…
Kutiné: /nagy zavarban/. Géza, nézd már meg, hogy elzártam-e a gázt!
Kuti: /felpattan, lódul kifelé/. Nézem, anyukám! / Visszatolat, felkapja a tányérját, sebesen kiiszkol./
Kutiné: /bizalmaskodva hajol Bözsi nénihez/. Nem akartam őelőtte. Tudja, hogy van ez?! Hát azért nem nyitottunk ajtót, mert… hogy is mondjam csak…?
Bözsi néni: / túljátszott felsőbbrendűséggel hallgat, közben jó étvággyal falatozik/.
Kutiné: /kínlódik./ Hát… ez az ember tegnap… olyan fickós volt…
Bözsi néni: /kikerekedett szemmel./ No, lám csak! Ki gondolta volna?!
Kutiné: Hát igen!… Igazán sajnálom, de hát… /Hogy témát válthasson, közelebb tolja a jénait./ Szedjen még, Bözsi néni!
Bözsi néni: Köszönöm, ennyi jólesett, ennyi elég is volt. De azt meg kell hagyni, hogy az ízét nagyon eltalálta.
Kutiné: Ó, Bözsi néni! / A konyha felé fordulva, sikítósan kikiabál./ Géza!
Kuti: /abban a pillanatban megjelenik az ajtóban, kezében a tányérja és a villája; teli szájjal alig tud megszólalni./ Hívtál, anyukám?
Kutiné: Igen, hívtalak. Nyisd ki már ezt a kólát, nekem sose sikerül!
Bözsi néni: /kétértelmű mosollyal/. Ez is férfi-munka, Gézuka!
Kuti: /nem érti a célzást, nekigyürkőzik a kupak lecsavarásának/.
Kutiné:/ közben sebesen leszedi az asztalt, kiviszi a piszkos tányérokat, s rögtön jön vissza/. De sokáig piszmogsz vele!
Kuti: / a melegítője ujjába törli a homlokát/. Az istennek se akar lejönni. /Újra nekiveselkedik, egészen belevörösödik a feje./ No, végre! Már azt hittem, hogy kifog rajtam.
Kutiné: /először Bözsi néni poharába tölt, majd a sajátjába/. Géza, te is iszol kólátő
Kuti: Hát, ha már így megizzasztott… /Odatartja a poharát./
Bözsi néni: /gyorsan kiissza az italát, és újra nyújtja a poharat/. Szeretem, mert jól megböfögteti az embert.
Kutiné: /ismételten tölt Bözsi néninek a kólából, közben erősen fürkészi az öregasszony arcát, majd óvatosan belekezd/. A filmig van még egy kis idő… Géza, te menj, nézd a Híradót!…Mi meg addig beszélgetünk Bözsi nénivel… bizonyos dolgokról…
Kuti: /engedelmesen a TV elé ül/.
Bözsi néni: /egykedvűen/. Beszélgethetünk, ha gondolja.
Kutiné: /nagy levegőt vesz/. Bözsi néni, ugye, szeret nálunk lenni?
Bözsi néni: /ismét csupa gyanakvás/. Zavarok tánő Nyugodtan mondják meg!
Kutiné: /negédesen/. Ugyan már, Bözsi néni! Dehogy zavar, dehogy! Hiszen Géza már azt is pedzegette magának a múltkor, hogy költözzön hozzánk.
Kuti./ felemeli a mutatóujját/. Fizetéskor!
Kutiné: Géza, te csak nézzed a Híradót!… Szóval azt szeretném én most megkérdezni Bözsi nénitől, hogy lenne-e kedve hozzánk költözni?…
Bözsi néni: /Rendkívül meglepi a közlés, tanácstalan is, így inkább hallgat./
Kutiné: … mint afféle nagymama…
Bözsi néni: /hallgat/.
Kutiné: … anyagilag is jól járna!
Bözsi néni: /felkapja a fejét/. Mennyire jól?
Kutiné: Megmaradna az egész nyugdíja!
Bözsi néni: /morfondírozik/. Ez nem hangzik rosszul. De mégis, miként gondolja, Icukám?
Kutiné: /izgatottan gyűrögeti a szalvétáját/. Cserébe a lakást, mármint a Bözsi néniét, kiadnánk albérletbe, a mi javunkra.
Bözsi néni: Aha!
Kutiné: /aggodalmasan/. Nos, mit szól hozzá, Bözsi néni?
Bözsi néni: Várjon, várjon! Hadd gondoljam csak végig. Az én nyugdíjam most 4200Ft. Maga mennyit gondol a lakásértő
Kutiné: Úgy ötezer körül.
Bözsi néni: /mormol magában, az ujjain is számol/. Nyolcszáz lenne a differencia! Ha ebből kaphatnék még a nyugdíjam mellé,…mondjuk, a felét,…akkor áll az alku.
Kutiné: De, Bözsi néni, azt se feledje, hogy mi közben kosztolnánk is magát.
Bözsi néni: Nohát, az a kicsinyke, amit én megeszek!
Kuti: /gúnyosan felkacag/. Kicsinyke?!
Kutiné: Majd mi megbeszéljük ezt, Géza, te csak tévézzél!
Bözsi néni: /Kutinak/. Igenis, a kosztomat nagyon kevésből kihozom; reggelire egy kis tej vagy kávé meg egy fél kifli. Az ebédet a tanácstól kapom. Vacsorára meg nem is igen kívánok mást, elég nekem egy kis szelet kenyér… Számolja csak össze!
Kuti: No, lám! Mik ki nem derülnek itt! A tanács is dotálja, Bözsi néni?
Kutiné: Géza, maradj már! Még elijeszted Bözsi nénit.
Kuti: Ó, Bözsi néni nem olyan ijedős, sajnos!
Bözsi néni: Úgy látom, Gézuka, nem lelkesedik azért, hogy én ideköltözzek…
Kuti: Nem bizony!
Kutiné: /kétségbeesetten/. Géza!!! Maradj már!
Bözsi néni: Nyugalom, Icukám, hagyja csak! Tetszik az indítványa. Legyen úgy, ahogy mondta: nekem megmarad a nyugdíjam, a maguk része pedig az lesz, amit a lakbérbe kapnak… De van egy kikötésem! Ha nem egyezünk egymással, akkor én hazaköltözök. /Kuti felé./ Mert én nem bírom a macerát! Én a békességet szeretem!
Kutiné: Rendben van, Bözsi néni! Géza felől meg legyen nyugodt, kezeskedem érte, hogy nem fog kellemetlenkedni!… Hát akkor meg is egyeztünk, ugye?…Erre inni kell! Géza! Bontsd ki a bort!
Kuti: /kelletlenül feláll, s nem túl lelkesen kihúzza az üvegből a dugót/.
Kutiné: / poharakat hoz/.
(Koccintanak.)
Kutiné: /mámorosan/. A megállapodásunkra!
(Isznak.)
Kuti: /közönyösen visszaül a TV elé/.
Bözsi néni: Jó ez a bor! Úgy itatja magát! /Az utolsó cseppig kiissza, majd a poharát odatartja Kutinénak./ Ez az együttlakás igazán jól kezdődik.
Kutiné./ teljesen be van zsongva/. Úgy gondoltam, hogy amíg Andris katonáskodik, Bözsi néni itt alhatna a heverőn.
Bözsi néni: De jó, hogy ezt szóba hozta, Icukám! Mert én, az igazat megvallva, ragaszkodom a saját ágyamhoz. Megszoktam, és már csak abban tudok jól pihenni.
Kutiné: Hát akkor áthozzuk majd ide a Bözsi néni ágyát. Ezen nem múlik!
Bözsi néni: /nézegeti, saccolgatja a heverőt/. Kérdés, hogy elfér-e itt az én ágyam? Meg kellene tán mérni…
Kutiné: /nagyon lelkes/. Jó, mérjük meg! Most, rögtön! Géza! Hol a mérőszalag?
Kuti: /összerezzen/. Szóltál, anyukám?
Kutiné: /türelmetlenül/. Jaj, Géza! A mérőszalagot add ide nekünk, de gyorsan!
Kuti: /kényszeredetten feláll/: Hozom, anyukám! /Kimegy. Kisvártatva jön vissza a mérőszalaggal./
Kutiné: Mérd csak meg a heverőt!
Kuti: /engedelmesen, de unottan megméri/. Pontosan 190cm a hossza.
Kutiné: /elveszi a mérőszalagot/. Jöjjön, Bözsi néni, nézzük meg azt az ágyat!
Bözsi néni: /előbb otthonosan tölt magának egy pohár bort, megissza/. Mehetünk, Icukám.
(Elmennek. Kuti egyedül marad, nagyot sóhajtva ül vissza a TV elé.
Kis idő múlva ajtónyitás zaja, majd Lonci kukkant be.)
Lonci: /az ajtóból/. Csók, apus!
Kuti: Te vagyő Szia!
Lonci: /beljebb jön/. Csak így, egyedülő
Kuti: Anyád most ment át Bözsi nénihez.
Lonci: /a borosüvegre mered/. Ez meg mi a csudaő! Mire ittatok a hétköznapok sűrűjében? Öröm? Bánat? /Tölt egy pohár kólát./
Kuti: Is – is, kinek – kinek. Nekem például sorscsapás! Meg, gondolom, neked is.
Lonci: Fel a fejjel, kisöreg! Már megint lehengerelt az anyám? No, mi a bibi?
Kuti: Hogyan viseled el jobban a lórúgástő Apránként aprókat vagy egyszerre egy nagyot?
Lonci: Egyszerre egy nagyot! Csakis!
Kuti: Jól van. De azért ülj le!
Lonci: /leül a fotel könyöklőjére, keresztben, s nevetve biztatja az apját/. Ne kímélj!
Kuti: Bözsi néni hozzánk költözik.
Lonci: /belepottyan a fotelba, a kóla is cigányútra megy, fuldoklik/:
Kuti: /részvéttel veregeti a hátát/. Mégiscsak jobb lett volna apránként… Jól vagy?
Lonci: /reménykedve/. Apa, ugye, ez vicc?
Kuti: Nem, ez nem vicc. Ez egy üzlet! Egy nagy üzlet!
– Függöny –
Vége az I. felvonásnak
Legutóbbi módosítás: 2011.01.06. @ 11:31 :: Józsa Mara
