Ez a vers a Benne dúló skizofrénia kettős tükre, az önmagát ismétlő majd megfordító téveszme, a kaotikus lélek töredezettsége. Az egybefüggő? gondolatok szakadása ijesztő?, de rosszabb, hogy az ismét összeillesztett darabok már más irányba mutatnak. A vég mégis ugyanaz.
Félek
szétzilált kirakó
foltoznak
szakad
nyugtalankodó sugalmak
belőlem
felsebzett ajkú kőtorok
magába
a hang
a dac
mihaszna gondolat
terhes
halva született
utolsó
– LEHETNE – |
múltam fakó
képek és kavart pillanatok
jelenem
téves alapon
kattognak
fémszagúvilág-ízed kiköpném
sikolt
szikkad
hullámokban koppan
élni akarás
miazma gondokkal
a léte
májfoltos sóhaj
lenne
már? |