Kiss Mira : Város széli pad

 

 

A város szélén egy kopott pad állt. Zöld színe csak emlékeiben látszódott. Id?nként, aki épp arra tévedt megpihent rajta. Néhány napja azonban állandó gazdája akadt a padnak. Egy nagydarab, mackós járású, lomha mozgású, furcsa szerzet. Hosszú ápolatlan haja szinte nyakához ragadt a zsírtól. Hófehér arcából, kivilágított a kék szeme. Ijeszt? karvaly orra alatt vékony vonalú kegyetlen száj, kissé hegyes áll, s ajkai alatt vékony ‘Jávor’ bajusz díszelgett. Szakállát lassan be lehetett volna fonni. Arcát szeme színe kegyetlenné varázsolta. Az emberek megborzongtak, amikor ez a hideg, érzéketlen szempár rájuk tekintett. Széles válla er?t sugallt. Valamikor két kezével kereshette kenyerét, de ma már látszódott rajta, hogy ezt nem becsületes úton teszi. Amikor megjelent, olyan b?zt hagyott maga után, hogy az emberek valósággal menekültek el?le. Senki nem állt vele szóba.

Az egyik napon felt?nt mellette, egy valaha szebb napokat is megért menyecske, aki valaha a Piros Tulipán nev? kocsmában takarított id?nként. Rebus – így hívták. Régen szép n? lehetett, de most az ital és más élvezetek teljesen elkoptatták. Lila tarjagós b?re teljesen ráaszott az arcára. Fogai elporladtak, kihullottak. Foghíjassága ellenére állandóan vigyorgott, s ilyenkor kivillant a nikotintól megbarnult, ápolatlan ínye. Senki nem tudta, hogy akadt egymásra ez a két szerencsétlen sorsú, de most már együtt rótták az utcán a köröket. Különös pár volt. Messzir?l úgy néztek ki, mintha ez a nagydarab férfi, egy vékony parfist, madárijeszt?nek öltöztetve ölelgetne. A n? nyerítése, a férfi hahotázása messzir?l hallatszott. Az emberekr?l rossz véleménnyel voltak, f?leg azokról, akik tisztességes úton keresték meg betev? falatjukra a pénzt. ?k legtöbbet a városszéli gyümölcsös kertekb?l lopták a gyümölcsöt s zöldségféléket, ha tehették. Senki nem tudta, hogy mib?l élnek.

Egyik alkalommal a városban nagyon csúnyán összevesztek. A piactér egymás anyázásától harsogott. Az emberek messzir?l figyelték az eseményeket. Az asszony valóságos hárpiaként támadt a nagy melák férfira, aki nyusziként t?rte a n? dühkitöréseit. Valahonnan egy kés került az asszony kezébe, s mellbe szúrta vele a férfit, aki azonnal összeesett. A ment?, rend?rség szinte perceken belül ott volt s elvitte a férfit. Az asszonyt emberölési kísérlet miatt letartóztatták. Kihallgatásánál elmondta, hogy szerelemféltésb?l tette, mert párja meg akarta csalni biceg?s Bözsivel, aki nemrég szabadult a börtönb?l.

 

A férfi sebei hamar begyógyultak, s most már egyedül rója útjait.

Dübörg? lépteit, id?nként rikácsoló, vérszomjas hang kíséri.

A városszéli pad korhadt fáit meggyújtotta, s vele elégette az emlékeit is. Ma már csak két betontartó váz van, aminek szélire id?nként leül, s néz a semmibe.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2011.01.10. @ 12:00 :: Kiss Mira
Szerző Kiss Mira 39 Írás
Volt múltam, élem a jelent s várom a jövőt!