Ezeknek a hatalmas csúcsoknak a látványa megnyugtat engem. Isten markának mintáját vélem felfedezni bennük. Úgy képzelem, hogy kezdetben minden sík volt. Talán mókásan hangzik feltételezésem, de a Jóisten valószín?leg a kezdetek kezdetén teremtette a hint?port. Mindezt azért, mert már akkor is tudta, sok teremteni valója lesz és az ? keze… Tehát, úgy kell ezt elképzelni, mintha letennénk magunk elé egy tavasz szín? lapot, aztán behint?porozva kezünket, rátennénk arra. Persze az ujjaink végét megnyálaznánk el?tte. Majd lassan megmarkolnánk (gy?rnénk) tavaszlapunkat és lám, mit kapnánk; egy hegyet, itt-ott hófehér foltokkal tarkított csúcsokat. Hogy ne vesszenek kárba a megnyálazott ujjaink által hagyott foltocskák, helyükre képzeljünk kisebb-nagyobb tavakat. Sokan úgy gondolják – én f?leg síel?kt?l hallottam -, hogy azért érzik jól magukat az ilyen hegyek oldalán, tetején, mert úgy érzik; közelebb kerülnek ott a Jóistenhez.
Elméletem szerint, ez nagy botorság, hiszen… Hol van még attól a Jóisten szíve?! Amin nap mint nap lesiklanak, az még csak a Jóisten markának mintájára kivájt hegyvonulat, de mert véleményem szerint a síelésben nincs semmi Istennek nem tetsz?, a tél szerelmeseinek gondolatmenetét, mely szerint közelebb érzik hozzá magukat ott fent, nem ítéli el a Mindenható.
Legutóbbi módosítás: 2011.01.28. @ 10:44 :: Kőmüves Klára
