Régen volt már, talán még annál is régebb, amikor a Kisküküllő folyó bal partján egy magas hegyre Maka, a székely rabonbán, várat építtetett, melyet Maka várának nevezett el. A vár bástyáiról az őrség messziről láthatta, ha ellenség közelített a vidékhez.
Alant, a folyó mentén, virágos völgy csábított, melyen a vár védőinek vigyázó szeme gyakran elidőzött. A völgyet körös-körül erdővel borított magas dombok védték nemcsak az ellenségtől, hanem az erős viharok romboló erejétől is. Tetszett ez a hely a várvédőknek és elhatározták, hogy családjuknak házat építenek ott, a Kisküküllő túlsó partján. Sokasodtak a házak, míg nemsokára egy takaros kis település létesült szántókkal, legelőkkel, ahogy illik a székelyember házatájához. Falu volt ez már a javából, amelynek a lakosok Maka váráról a Makafalva nevet adták. Név, amelyből az idők folyamán kikopott egy „a” és így lett belőle Makfalva.
Kedves idegen, ha Makfalvára mennél, Maros megyében keresd, ne félj, el nem tévedsz, mert messziről megpillantod azt a templomtornyot, melynek párját ritkító karcsú magassága egyenesen a falu közepébe vezet téged. Ha torkod az út hevétől kiszárad, szomjad a Bakó-csorgó vizével enyhítsed, melynek csodatevő ereje mesébe illő.
Élt egyszer Makfalván egy fazekas. Ennek a fazekasnak volt egy Venci nevű fia, aki egy nyári nap tűző melegében elindult a kútra vízért.
– Micsoda butaság, ilyen messzire járni vízért, jó lenne egy forrás a közelben, csak tudnám, hogy hol találom! Amint magában így zsörtölődött, Egyszer csak hallja, hogy valaki beszél hozzá. Szétnéz, hogy lássa, honnan jön a hang, hát a kezében lévő cserépkorsó beszélt:
– Valóban hosszú az út kútig, és ha még sokszor himbálozom a kezedben, egy szép napon darabokra török. – Annyi baj legyen, majd csinál apám másikat! – felelte hetykén a legény és még magasabbra lendítette a karját. Abban a pillanatban a korsó kirepült a kezéből, de szerencsére egy eperfa lombjai közt áll meg, így nem történt baja. Venci legény gondolkodott, felmásszon-e érte, vagy menjen haza és hozzon egy másikat, hisz volt belőlük elég.
– Ne hagyd, hogy a szél földhöz vágjon, vigyél le innen – kérlelte a korsó –, nem fogod megbánni!
Kételkedett egy kicsit, de lehozta a korsót a fáról, letette a földre, és melléje ült, hogy kifújja magát. Amint ott üldögélt, a korsó mélyéről különös hangot hallott, mintha távoli vízcsobogás lett volna. Rászólt a korsóra, hogy ne játsszon vele, mert ahhoz nincs kedve.
– Ismerem a csodaforrás titkát, de csak akkor árulhatom el, ha teljesíted az ivóvizek szellemének parancsát. Ha ezt megteszed, elnyered falud népének megbecsülését és örökké hálával fogják emlegetni a nevedet. Vállalod hát a parancs teljesítését?
– Vállalom! – felelte lelkesen Venci.
– Akkor jól figyelj! Apád kertjében rejtőzködik a csodaforrás. Még a mai nap találd meg, hozd a felszínre, szelídítsd csorgóvízzé, de vigyázz, nem tarthatod meg magadnak, vezesd olyan helyre, ahol mindenki ihat belőle. Ezen kívül még azt is lelkedre köti az ivóvizek védelmezője, hogy úgy bánj velem, hogy engem soha semmi baj ne érjen, mert tudnod kell, hogy amióta leszálltam apád fazekaskorongjáról én szállásolom az ivóvizek védőszellemét, s ha engem darabokra törsz, meghal ez a szellem, véle együtt odalesz a cserépkorsók becsülete, és ez által a falut nagy veszteség éri. Ez hát a bölcs szellem parancsa. Most siess haza, vedd apád legjobb ásóját és láss munkához, mert telik az idő!
Venci betartotta adott szavát. Verejtéke csorgott, ásójának éle is elvásott, de másnap reggel az emberek elégedetten töltötték meg cserépkorsójukat a mindenki csorgója forrásvízéből. Ő is beállt a sorba, de előbb megkérte korsóját, árulja el, miben áll a csorgó vizének csodatévő ereje?
– Ki e csorgó vizét issza, szíve párját megtalálja, és aki az arcát is megmossa benne, akármerre vigye sorsa, ebbe a faluba mindig visszavágyik – árulta el boldogan a csodaforrás titkát az okos cserépkorsó.
Nagy volt a Venci öröme. Megtöltötte korsóját, markából jót ivott, és az arcát is megmosta a kristálytiszta vízzel.
Azóta is sokan isszák Makfalván a Bakó csorgó vizét, és élvezik annak csodatevő erejét.
Legutóbbi módosítás: 2011.01.25. @ 18:00 :: M.Simon Katalin