Én vagyok a falu rossza,
de nem vagyok egyedül,
cigánysoron, minden roma,
csak énnekem hegedül.
Ha bemegyek a kocsmába
s bort hoznak az asztalra,
akad barát, akad száz is,
míg vendég egy italra…
Jól felöntök a garatra,
követnek a társaim,
alig bírnak tovább vinni
rogyadozó lábaim.
De ha borom fogyóban van
s nincs kolbászból kerítés,
nem esik már rólam gyakran
a kocsmában említés.
Bajban tudja meg az ember,
ki az igaz jóbarát,
aki nem néz a szemembe,
nem tudhatom hova lát.
Én vagyok a falu rossza,
kolbászból a kerítés,
ha elfogyott minden nótám,
jöhet majd a temetés…
