Csak semmi csinnadratta!
Csak semmi csodába ájulás!
Így jöttél csendben,
– Egy év vagyok, semmi más.
Himnusz harangunk
messzi hangja
világba kiáltott, – Itt vagyok,
mellemre vonlak, megszeretlek,
de esküt nem fogadok.
Béresed lennék,
boldog kovácsod,
hogy rám bízd újra léted,
klisébe nem mártalak,
képemre ill? formád kérjed.
Még hajlítható vagy,
halvány-szelíd a topogás,
gombolyag szálaid
nem tépte szét
éjféli petárda ropogás.
Vezetem, tartom.
Sodronyból kerítést horgolok,
év-vesztes voltam,
eminens leszek,
kitágult tüd?vel harcolok.
