Paszternák Éva : Létem a tűz…

Nyomtatás

Létem a tűz, a csend

– gyertya éghet így – .

Kanóc, ha sercen

jelzi, hogy vagyok,

szobád sötétjében,

sarokban felejtve,

üres asztallapok

alatt, porosan, de égve

fényezem utadat…

Néha padláson tűrök

sarokban állást,

ott felejtesz…

Pókoknak fénylek,

vén denevérek

miattam máshol keresnek szállást.

Gyűlölnek fényemért –

lángom meg remeg jöttödért,

annyira várlak.

Viaszos könnyeim gurulnak,

– még melegek -.

Hűvös sóhajodtól

megdermedek.

Csendesen égek,

olvadnék újakat,

míg kezedbe nem veszel,

s elfújod lángomat.