“Szegény, muszáj Herkules állom,
Gy?zöm a harcot bús haraggal.
S késik az álmom s a halálom.”
(Ady Endre: Muszáj Herkules)
Gy?zöm a harcot bús haraggal.
S késik az álmom s a halálom.”
(Ady Endre: Muszáj Herkules)
Látom, hogy ül
korommal festett sors-felh?k alatt.
Látom, hogy szenved,
ma megint más miatt bukdácsolt a nap.
Hallom a gnómok száját,
hogy hintik ostoba szókkal.
Tudom, hogy tudja,
tele a világ talmi jóakarókkal.
Kell mindig
ki a szekeret tolja,
ki más baját önz?n elbitorolja,
ki viszi a balhék b?-summás átkát,
ki akácra cseréli végül a nyárfát,
és baltát ragad,
ha annak csorba az éle…
Akkor is,
farag egy keresztet
– mit?l is félne –
gy?zhet a senki is!