saját fotó
Levelez?lappá változott a város,
bájos-lustán libeg, lomhán hull a hó,
vacogó bokrokon szél gyakorol táncot,
felcifrázott fák közt id?t mutató.
Hótól vakult szemmel figyelem a múltam,
boncasztalra teszem magam, s a szívem,
bolond Ophelia, fáradtra fakultam,
hideg ruhám mégis lángol a vízen.
Szepl?tlen halok meg, fehér szerelemben,
retinám fotója nem lehet hazug,
gyermekszemmel látom: a kép része lettem,
átázott vágyaim oltják a vakut.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:50 :: Péter Erika
