(E. Nolde – akvarell)
Végül is
Ha ki megnyílik, ne kérdd, mér’ teszi,
fordulj felé, simítsd meg fejét,
szóljon, meghallgatod – jól teszi.
Most anyja vagy annyi bántalomnak,
legyél bár férfi, n?, aki mindezt hallja;
mert ahogy hullnak elibéd szavai,
úgy vagy, mint figyelmes anya; akár a föld,
ki ekkor sötét szívéhez emeli a sötét szavakat,
s máris könnyebb a szem mögötti nappal.
Ha ki megnyílik, ne kérdd, mér’ teszi,
egy szerteszabdalt lélek másik fele,
és oly mindegy, végül is ki kezdi.
Legutóbbi módosítás: 2011.01.17. @ 08:46 :: Petz György