Rizsa bácsi araszol a földúton, kínlódik a göröngyökkel, nem adja fel, centiről centire közelebb kerül az aszfalt csíkhoz, ami a nejlonba segíti, esetleg a Pósalaky utcai kisboltba is, bár megkérte Jucikát, istenes Pista feleségét, hogy vegyen kenyeret, meg lecsókolbászt, de a vodkát hiába mondja annak, múltkor is teafüvet hozott, először ki akarta hajítani, de inkább odaadta Szutykos Gergőnek, aki mindenki másnak bácsi, csak Rizsának nem és tulajdonképpen hajléktalan volna, ha nem talált volna Rizsa portájával szemben egy néhai hétvégi házat, aminek egyik oldala már rég beomlott. Gergő azt az oldalt mindenféle takarókkal, lemezekkel, hűtőajtókkal befedte és beköltözött a házba, reggelente pedig benéz Rizsához, aki ilyenkor mindig megkínálja cigivel, hálából Gergő összekészíti a kávét a rezsóra, esetleg elsöpri a havat és ad a kutyának friss vizet, kicsit még beszélgetnek a hajnali sötétben, majd Gergő indul a kuka túrára, mert megvannak a körzetei, ahol már várják külön szatyrok a szemetesek tetején, maradékokkal, viseltes ruhákkal, Rizsa pedig áttornázza magát a bakra és vagy kitolja Gergő, vagy később indul a nejlonba, ha esetleg aradt volna valami folyékony és konkrét még estéről.
Rizsa bácsi kínlódását a göröngyökkel Vince nézi messzebbről, egy cseresznyefa ágai közül, ahol már reggeli után elfoglalta a helyét. Innen jól belátni a mi utcánkat, meg a tanyákhoz vezető föld utat is, mivel a mi utcánkban nincsenek fák, csak tuják a kertekben, így az úttól kissé távolabb álló fától semmi sem takarja a kilátást, de a levelek és a távolság jól elrejti az ágak közül figyelő kamaszt, a biciklijét pedig a kukoricás. A cseresznye már leérett, Vince is pusztította rendesen, besegített a rigóknak, a jégverésnek. Senki nem foglalkozik a fával, egy telepi ember bérli a földet, az veti tele kukoricával.
Ül Vince a fán, nézi az utat, időnként gatyájába nyúl, ha lengén öltözött kismamát lát, azután megtörli kezét a levelekben. Otthon nem lehet magához nyúlnia, mert túl sokan vannak a két fél és egy szobában, nagymama meg örökké otthon van, feszt őt ellenőrzi, a kamaszlét ugyanakkor feszíti, akkor is ágaskodik a cerka, ha nem akarja. Nemrégen költöztek ide, a nagyváros széli lakóparkba a borsodi kisvárosból, ahol nagy, emeletes, pincés házuk volt, neki is jutott még különszoba is, míg most ő a nagyival alszik egy félszobában, az egyik nővére férjével és gyerekükkel a nagy szobában, míg a másik nővére élettársával a másik félszobában, de csak ezt az ötvenvalahány négyzetmétert tudták a nagy ház árából itt megvenni, meg hitellel kipótolva még futotta egy használt szuzukira is. Itt viszont kapott munkát a sógora a fagnál, a csapágygyárban, ami nincs is messze, ezért nem kell se benzinre, se bérletre költeniük, a nővére meg takarít egy iskolában, a másik nővére eladó a teszkóban, annak élettársa nem dolgozik sehol, de időnként sok pénze van, időnként meg kölcsönt kér. A nagyi az szigorú mindenkivel, ő találta ki azt is, hogy onnét elköltöznek, ami miatt Vince napokig sírt, életének mind a tizennégy esztendejét ott kellett hagynia, a nagy kert rengetegében, a pince, a melléképület rejtekeiben és persze el kellett búcsúznia barátaitól is, akikkel néhány éve még biciklit is loptak, azóta hiányoznak az első fogai, mert az aszfalton irtózatos nagyot esett, mégpedig az arcára. Akkor nagyon megijedtek, mert dőlt a vér a szájából, a mentősök összevarrták, a rendőrök hazavitték, nagyi pedig előbb összecsókolta, majd adott neki egy pofont, amitől megint vérezni kezdett a szája.
Ül Vince a fán, ahonnét jól belátja a mi utcánkat, mert a mi utcánkban nincsenek, kanyarok, hajlatok, csak egyenesek, szögek. Ül Vince a cseresznyefán, onnan nézi Rizsa bácsit, aki már az aszfalton teker a telep felé, a nejlon kocsma felé, ahová Vince is el szokott menni fizetéskor a sógorával, olyankor ő is kap sört, pedig a kólát jobban szereti, de már nagy fiú, hiába keserű a sör, ő azt kér, azután majd a nagyi megérzi rajta a piaszagot, holott cigizni is szokott, de addig még löknek a sógorral néhány kört a biliárdon is. Nézi Vince a világot, a világ darabkáját a cseresznyefáról és néha elfeledkezik arról, hogy valamikor azért ült oda, mert fél, mert retteg attól, hogy meglátja a fáról már messziről azt, akit olyan régen nem akar látni, mégis be kell ülni a szuzukiba kéthavonta egyszer, mert a nagyi úgy akarja és elindulnak messzire, elmennek Kalocsára, a börtönbe, visznek cigarettát, a nagyi sütötte süteményt, pénzt is Vince anyjának, aki azért van ott, mert egyszer talán nem bírta a gyötrést, az állandó verést, erőszakot és megölte Vince apját. Ezért ül Vince a fán, azért, hogy időben észrevegye hazafelé tartó anyját, s legyen ideje elindulni oda, ahol boldog gyerek is volt.
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 11:45 :: Pogány Gábor
