A Bicska Maxi-hideg
késével torkomba mászott.
Fehér kesztyűs keze
minden nyelésnél
bök egy kedveset.
Sétapálcája jóváhagyóan legyint
– Na, ennek már hangja sincs.
Tovább kúszik testem
minden zugába,
hiába veszek magamra
meleg takarót,
Jeges ölelésétől testem reszket.
Kesztyűje elázott, nevetve csavarja ki,
s könny csorog szememből.
Hatalmas fahasábok lángjával űzöm,
de csak vigyorog bennem.
Mézes teám minden kortyát lehűti,
édes ízét elcseni…
Védem, mint legdrágább kincsem.
Pedig egy garasért odaadnám.
Legutóbbi módosítás: 2011.01.07. @ 08:03 :: Pulai Éva