Paál Zsolt barátom csodálatos regényéhez írt versem. Nem elfogultságból írom: de egy kezemen meg tudom számolni, hány könyv volt rám ilyen hatással.
Paál Zsoltnak
Nézd meg most ezt a világot.
Keresd csak, hol a jó, a szép!
Mikor rozsdás kést húz el?,
És tulajdon torkába tép.
Mikor beleborzongsz abba,
Mivé tették s mivé tetted,
Hogy az Isten szent képmása
Egy vérg?zös állattá vedlett.
Mikor látod, mit szerettél,
Halott porrá omlik minden,
S csak üvöltesz elárvultan:
Mért hagytál el engem, Isten?!
Akkor majd magadba nézel,
És rájössz, hogy miért is élsz:
Akkor talán az Istennel
És magaddal is megbékélsz.
Ha ember vagy, és szívedben
A jó és a hit megmarad:
Akkor újra felragyog majd
A napfény a kövek alatt.
2011-01-12
Legutóbbi módosítás: 2011.01.23. @ 18:31 :: Rácsai Róbert