saját rácsaim közül nézem a világot
mint kiságyból gyermekként
a tér
törpe házakból állott amelyek óriások
míg fiatal voltam tudtam hogy mit ér
kilátni
most saját külön börtönömben
egy új rendszer foglya vagyok
a b?römön érzem s a b?römben
határaim vannak bár vágyaim nagyok
az arányok elmosódnak s a torkom
a ráfagyott szavaktól horkol
gondoltad-e hogy a rét volt a szabadság
a leveg? a szúrós tarló a harmat
a hajnali bitók elkerültek nem hagyták
az égiek s a gondomat visel? hatalmak
mondjam szerencse ha rácsaim belül
az öncenzúra zárkáin kattantak
mint kisgyerek aki egyszer csak felül
de ha járni szabadon akartam
csak a rendszer atyai kezét fogtam
kacskaringós léptem legottan
falakhoz ért és tudtam hogy miért
ma kézen fogva sem lépek
multik európa s minden ravasz
bár szerveim majdnem épek
szabadon helyben maraszt
tudom mit ér a pénz a semmi
hogy öröm mégis nyugdíjasnak lenni
saját rácsaim közül nézem a világot
mint kiságyból gyermekként
a lét
hol középszerb?l n?nek az óriások
részem a hallgatás a rend nagyon is ért
